
A SZALONCUKOR TÖRTÉNETE KARÁCSONY NINCS SZALONCUKOR NÉLKÜL
A SZALONCUKOR IGAZI MAGYAR JELLEGZETESSÉG
A szaloncukor őse a fondant-cukor volt, amit túltelített cukoroldatból, felfőzéssel készítettek. A franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra. Hazánkban a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, azonban a 19. század végén már az első fondant készítő gépek segítették a tömeges gyártást. Az első gyárat Stühmer Frigyes, hamburgi cukrászmester alapította, ahol a Gerbeaud cukrászda számára készítette a karácsonyi finomságait.
Az 1820-as évektől elsősorban a tehetős polgári családok ünnepelték szaloncukorral a karácsonyt. Akkoriban a cukrot a család, vagy a tehetősebbeknél a család szakácsa készítette, majd ízesítette, a kisebbek feladata pedig a cukorkák becsomagolása volt, melyhez selyempapírt használtak, végül csillogó sztaniolcsomagolást és rojtos végeket kapott.
A cukrászdák ekkor a szaloncukrokat közvetlenül a készítőtől vásárolhatták meg, a megrendelő által meghatározott ízben.
Az 1880-as évek közepétől már a cukrászdák is nagy mennyiségben készítették, először kézzel, majd géppel. A híres cukrászdákban az inasok feladata volt a rojtozó gép működtetése. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szaloncukrot.
A szaloncukor a karácsonyfák dísze volt, gyümölcsök, aszalt különlegességek, mézeskalács, papírdíszek kíséretében. Erdélybe és a Felvidékre a karácsonyi cukorka magyar közvetítéssel került. Sokan nem dobták el a csomagolópapírt, hanem évekig őrizgették.
Jókai szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot. 1891-ben jelent meg Hegyesi József A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot írt le.
Manapság az édességgyártók megszámlálhatatlan ízben és csomagolásban árulják a szaloncukrot.
VÉLEMÉNYEM SZERINT:
Karácsony nincs szaloncukor nélkül. Egy jó adag megy belőle a fára, egy másik pedig egy tálba, amiből szabadon lehet "garázdálkodni".